A testünket naponta megtisztítjuk a szennyeződésektől. A járványhelyzetben talán még gondosabban figyelünk oda a higiéniára és még fertőtlenítő szereket is használunk magunkon.
A különböző kultúrákban megtalálható a test és a tudat (a lélek) rituális megtisztításának a gyakorlata: ilyen például a hinduk alámerülése a Gangeszben, a Mikve fürdő a judaizmusban, a muszlimok tisztálkodása és ide tartozik a japán shinto Misogi gyakorlata is. A Misogi alámerülés a jéghideg tó vagy tengervízben, vagy fürdés a hideg vízesés alatt. A lényeg minden esetben az, hogy nem korlátozódik a test megtisztítására.
Voltaképpen meglepő, hogy miközben testi szinten (nagyon helyesen) a tisztálkodásra jelentős figyelmet és energiát szentelünk, a legtöbben egyáltalán nem foglalkoznak tudati, mentális világuk tisztán tartásával, higiéniájával.
A test és a tudat gyakran külön úton jár, és míg a test a jelenben van, a tudat a múlt emlékeinél, veszteségeinél jár, a jövőben tervezget vagy éppen egy fantáziavilágba réved. A tudat tévedései, ragaszkodásai, sóvárgása vagy ellenfeszülése olyan "szennyeződések", amelyek a rendszeres Mindfulness meditációval megtisztíthatók. Azáltal, hogy megfigyeljük a légzést és egyéb testi érzeteinket, illetve a felmerülő hangulatokat, érzelmeket és gondolatokat, összhangot tremtünk test és tudat között, egy egészségesebb, kiegyensúlyozottabb állapotot hozunk létre, amelyben biztoságosabban lavírozunk az érzelmi hullámok között és jobban kapcsolódhatunk a környezetünkhöz.

A folyamatos, fenntartott figyelemre a japán kultúrában van egy fogalom, a Zanshin. A Zanshin az Aikidó (és minden egyéb DO) Mindfulness-e. Meditációban a Zanshin a jelenségek folyamatos megfigyelését jelenti azok megjelenésétől, kiteljesedett jelenlétükön keresztül azok elhalványulásán át egész annak a megfigyeléséig, ami a jelenség elmúlása után van.
A légzésfigyelés alatt ez lehet például annak észlelése, hogy elindult a belégzés, fokozatosan emelkedik, kitágul a hasfal,. Majd annak a mozzanatnak az azonosítása, amikor a belégzés már nem folytatódik, megáll a mozgás. Elindul a kilégzés, kiürül a tüdő, lesüllyed a hasfal: itt a Zanshin azt jelenti, hogy figyelmünk végigkíséri a folyamatot és észleli, mi történik a kilégzés legvégén, és mi történik utána. Szép példa erre Basho haikuja a harang hangjának elhalkulásáról.
Felmerülhet a kérdés, hogy mi haszna a légzés ilyen részletekbe menő megfigyelésének. Nos, a légzés megfigyelése révén a figyelmunket, a tudatunkat lekötjük egy jelenséghez, ezáltal a tudat felszabadul, "kiürül", és megpihen, megtisztul. Arra kap lehetőséget a tudatunk, hogy egy kis egérutat nyerjen az azt üldöző a gondolatoktól, mintegy kifújja magát, hogy később majd a gondolkodást is jobban tudja művelni. Érdemes erre a gyakorlatra a tudat edzéseként tekinteni, ami nagyon hasonló ahhoz, amit például súlyzók emelgetésével teszünk, amikor a testünket eddzük.
A figyelem fenntartásának a Buddha korából származó analógiája egy rézedény fényesítése. A magyarázat két mozzanatra bonja a figyelmet: ez első az, amikor a fényesítő anyaggal átitatott rongy hozzáér, rátapad az edényre (páli nyelven Vitaka), a második, amikor a rongy dörzsöli az edényt és az egyre fényesebbé válik (Vicsára). Nos, ha dörzsölés közben a rongy elhagyja az edényt, megszűnik a kapcsolat, akkor előszöris újra létre kell hoznunk azt. Vagyis nem lehet Vicsárával folytatni, hanem először újra "rá kell tapadni" a tárgyra – Vitaka. Ha tehát a meditációnk során levált figyelmünk a megfigyelés tárgyáról (a légzésről, valamely testi érzetről, vagy mentális tartalomról), akkor először újra vissza kell terelnünk figyelmünket a gondolatokról a légzésre, amihez használhatjuk a három levegővételt, amelyeket kilégzésre megszámolunk (három levegős menedék). Innen folytatódhat a megfigyelésünk. Az éber tudatosság gyakorlása során nem számít, hányszor kalanduztunk el a gondolatok között, csak az, hogy hányszor vettük ezt észre, és tértünk vissza a megfigyeléshez.

A Mindfulness gyakorlása számos előnyt hoz a gyakorló életébe: egyebek mellett csökken a stressz-szint, javulnak a figyelmi képességek, csökken a szorongás, javul az alvás minősége, egészségesebb szintre áll be a vérnyomás…
Emellett a Mindfulness gyakorlásával képesek leszünk arra is, hogy meglássuk, a megtapasztalásaink minden — testi vagy mentális — jelenségének három szakasza van:

• a jelenség megjelenése,
• középső szakasz, amikor a jelenség jelen van,
• a jelenség elmúlása.

Onnantól kezdve, hogy meglátjuk minden jelenség megjelenését és elmúlását, képessé válunk arra, hogy megértsük, minden jelenséget meghatároz a következő három dolog:

1. Múlandóság: minden jelenség jön, itt van, majd elmúlik.
2. Elégedetlenség: mivel minden megváltozik, elmúlik, ezért semmibe sem tudunk belekapaszkodni, hogy megtartsuk, így végső soron minden elégedetlenséget kelt.
3. Ego nélküliség: mivel minden dolog megváltozik, ezért végső soron az Ego semmivel sem azonos.

A gyakorlás során a tudatnak ezt a három tévedését tisztítjuk ki:

• a tudat állandónak véli azt, ami múlandó,
• a tudat elégedettséget keltőnek véli azt, ami elégedetlenséget kelt,
• az Én azonosul azzal, ami valójában nem Én.

A Mindfulness révén a tudat horgonyt vet a jelenben, ahol megfigyeli a jelenségek múlandó és ezért elégedetlenséget keltő voltát, miközben ellazítja az Egót, hogy az ahelyett, hogy képzetekkel, gondolatokkal azonosuljon, arra lesz képes, hogy őszintébben és odaadóbban kapcsolódjon másokhoz.

Egy harcművész a következő kérdéssel fordult a mesteréhez:
– Mester, mennyi idő kell még ahhoz, hogy fekete öves lehessek?
– Talán 5 év – válaszolta a mester.
– De Mester, ha minden erőmmel azon leszek, hogy haladjak, és nagyon keményen gyakorlok?
– Akkor 10 év.

Számos kutatás és tanulmány szól a Mindfulness gyakorlásának előnyeiről. Amit ki szoktak emelni, az a teljesség igénye nélkül a következők: csökkent stressz-szint, stabilabb érzelmi egyensúly, csökkent szorongás és kiborulások, a kedvetlen és motiválatlan állapot javulása, a gyakori fejfájás és migrén javulása, a vérnyomás és pulzus csökkenése, javuló figyelem és összpontosítási képesség, javulnak a kognitív képességek és a memória, javuló társas kapcsolatok. Ezen felül javul a betegségekkel való megküzdés és gyógyulás képessége és javul az általános egészségi állapot, erősebb az immunrendszer.
Akkor járunk el jól, ha ezeket a kedvező hatásokat mint a rendszeres gyakorlás utólagos eredményeit élvezzük, ugyanakkor a meditáció gyakorlásába nem azzal az elvárással vágunk bele, hogy ezeket az előnyöket minél előbb megtapasztaljuk.

Egy szép napon egy fiatalember elindult, hogy járjon egyet. Egyszercsak elért egy széles folyó partjára. Sokat töprengett azon, hogy vajon hogyan kelhetne át ezen az erős sodrású vízen. Már éppen feladta volna, amikor meglátta a tanítóját a túlsó parton. Átkiáltott hát hozzá:
– Meg tudná mondani, hogyan juthatok át a túlsó partra? – A tanító elmosolyodott.
– Barátom, a túlsó parton vagy!
Olykor az az érzésünk támad, hogy meg kell változnunk, miközben talán csak fel kellene ismernünk, hogy rendben vagyunk úgy, ahogy vagyunk. Azért rohanunk, gürcölünk, hogy kitűzött céljainkat elérjük, hogy ezáltal elérjük az elégedettség, béke és boldogság érzését. Ami azonban gyakran valójában történik az az, hogy éppenséggel távolabb kerülünk a békétől és boldogságtól.
A Mindfulness arra hív minket, hogy álljunk meg és pihenjünk meg. Már a túlsó parton vagyunk.