A folyamatos, fenntartott figyelemre a japán kultúrában van egy fogalom, a Zanshin. A Zanshin az Aikidó (és minden egyéb DO) Mindfulness-e. Meditációban a Zanshin a jelenségek folyamatos megfigyelését jelenti azok megjelenésétől, kiteljesedett jelenlétükön keresztül azok elhalványulásán át egész annak a megfigyeléséig, ami a jelenség elmúlása után van.
A légzésfigyelés alatt ez lehet például annak észlelése, hogy elindult a belégzés, fokozatosan emelkedik, kitágul a hasfal,. Majd annak a mozzanatnak az azonosítása, amikor a belégzés már nem folytatódik, megáll a mozgás. Elindul a kilégzés, kiürül a tüdő, lesüllyed a hasfal: itt a Zanshin azt jelenti, hogy figyelmünk végigkíséri a folyamatot és észleli, mi történik a kilégzés legvégén, és mi történik utána. Szép példa erre Basho haikuja a harang hangjának elhalkulásáról.
Felmerülhet a kérdés, hogy mi haszna a légzés ilyen részletekbe menő megfigyelésének. Nos, a légzés megfigyelése révén a figyelmunket, a tudatunkat lekötjük egy jelenséghez, ezáltal a tudat felszabadul, "kiürül", és megpihen, megtisztul. Arra kap lehetőséget a tudatunk, hogy egy kis egérutat nyerjen az azt üldöző a gondolatoktól, mintegy kifújja magát, hogy később majd a gondolkodást is jobban tudja művelni. Érdemes erre a gyakorlatra a tudat edzéseként tekinteni, ami nagyon hasonló ahhoz, amit például súlyzók emelgetésével teszünk, amikor a testünket eddzük.
A figyelem fenntartásának a Buddha korából származó analógiája egy rézedény fényesítése. A magyarázat két mozzanatra bonja a figyelmet: ez első az, amikor a fényesítő anyaggal átitatott rongy hozzáér, rátapad az edényre (páli nyelven Vitaka), a második, amikor a rongy dörzsöli az edényt és az egyre fényesebbé válik (Vicsára). Nos, ha dörzsölés közben a rongy elhagyja az edényt, megszűnik a kapcsolat, akkor előszöris újra létre kell hoznunk azt. Vagyis nem lehet Vicsárával folytatni, hanem először újra "rá kell tapadni" a tárgyra – Vitaka. Ha tehát a meditációnk során levált figyelmünk a megfigyelés tárgyáról (a légzésről, valamely testi érzetről, vagy mentális tartalomról), akkor először újra vissza kell terelnünk figyelmünket a gondolatokról a légzésre, amihez használhatjuk a három levegővételt, amelyeket kilégzésre megszámolunk (három levegős menedék). Innen folytatódhat a megfigyelésünk. Az éber tudatosság gyakorlása során nem számít, hányszor kalanduztunk el a gondolatok között, csak az, hogy hányszor vettük ezt észre, és tértünk vissza a megfigyeléshez.