A testünket naponta megtisztítjuk a szennyeződésektől. A járványhelyzetben talán még gondosabban figyelünk oda a higiéniára és még fertőtlenítő szereket is használunk magunkon.
A különböző kultúrákban megtalálható a test és a tudat (a lélek) rituális megtisztításának a gyakorlata: ilyen például a hinduk alámerülése a Gangeszben, a Mikve fürdő a judaizmusban, a muszlimok tisztálkodása és ide tartozik a japán shinto Misogi gyakorlata is. A Misogi alámerülés a jéghideg tó vagy tengervízben, vagy fürdés a hideg vízesés alatt. A lényeg minden esetben az, hogy nem korlátozódik a test megtisztítására.
Voltaképpen meglepő, hogy miközben testi szinten (nagyon helyesen) a tisztálkodásra jelentős figyelmet és energiát szentelünk, a legtöbben egyáltalán nem foglalkoznak tudati, mentális világuk tisztán tartásával, higiéniájával.
A test és a tudat gyakran külön úton jár, és míg a test a jelenben van, a tudat a múlt emlékeinél, veszteségeinél jár, a jövőben tervezget vagy éppen egy fantáziavilágba réved. A tudat tévedései, ragaszkodásai, sóvárgása vagy ellenfeszülése olyan "szennyeződések", amelyek a rendszeres Mindfulness meditációval megtisztíthatók. Azáltal, hogy megfigyeljük a légzést és egyéb testi érzeteinket, illetve a felmerülő hangulatokat, érzelmeket és gondolatokat, összhangot tremtünk test és tudat között, egy egészségesebb, kiegyensúlyozottabb állapotot hozunk létre, amelyben biztoságosabban lavírozunk az érzelmi hullámok között és jobban kapcsolódhatunk a környezetünkhöz.

A folyamatos, fenntartott figyelemre a japán kultúrában van egy fogalom, a Zanshin. A Zanshin az Aikidó (és minden egyéb DO) Mindfulness-e. Meditációban a Zanshin a jelenségek folyamatos megfigyelését jelenti azok megjelenésétől, kiteljesedett jelenlétükön keresztül azok elhalványulásán át egész annak a megfigyeléséig, ami a jelenség elmúlása után van.
A légzésfigyelés alatt ez lehet például annak észlelése, hogy elindult a belégzés, fokozatosan emelkedik, kitágul a hasfal,. Majd annak a mozzanatnak az azonosítása, amikor a belégzés már nem folytatódik, megáll a mozgás. Elindul a kilégzés, kiürül a tüdő, lesüllyed a hasfal: itt a Zanshin azt jelenti, hogy figyelmünk végigkíséri a folyamatot és észleli, mi történik a kilégzés legvégén, és mi történik utána. Szép példa erre Basho haikuja a harang hangjának elhalkulásáról.
Felmerülhet a kérdés, hogy mi haszna a légzés ilyen részletekbe menő megfigyelésének. Nos, a légzés megfigyelése révén a figyelmunket, a tudatunkat lekötjük egy jelenséghez, ezáltal a tudat felszabadul, "kiürül", és megpihen, megtisztul. Arra kap lehetőséget a tudatunk, hogy egy kis egérutat nyerjen az azt üldöző a gondolatoktól, mintegy kifújja magát, hogy később majd a gondolkodást is jobban tudja művelni. Érdemes erre a gyakorlatra a tudat edzéseként tekinteni, ami nagyon hasonló ahhoz, amit például súlyzók emelgetésével teszünk, amikor a testünket eddzük.
A figyelem fenntartásának a Buddha korából származó analógiája egy rézedény fényesítése. A magyarázat két mozzanatra bonja a figyelmet: ez első az, amikor a fényesítő anyaggal átitatott rongy hozzáér, rátapad az edényre (páli nyelven Vitaka), a második, amikor a rongy dörzsöli az edényt és az egyre fényesebbé válik (Vicsára). Nos, ha dörzsölés közben a rongy elhagyja az edényt, megszűnik a kapcsolat, akkor előszöris újra létre kell hoznunk azt. Vagyis nem lehet Vicsárával folytatni, hanem először újra "rá kell tapadni" a tárgyra – Vitaka. Ha tehát a meditációnk során levált figyelmünk a megfigyelés tárgyáról (a légzésről, valamely testi érzetről, vagy mentális tartalomról), akkor először újra vissza kell terelnünk figyelmünket a gondolatokról a légzésre, amihez használhatjuk a három levegővételt, amelyeket kilégzésre megszámolunk (három levegős menedék). Innen folytatódhat a megfigyelésünk. Az éber tudatosság gyakorlása során nem számít, hányszor kalanduztunk el a gondolatok között, csak az, hogy hányszor vettük ezt észre, és tértünk vissza a megfigyeléshez.

A Mindfulness gyakorlása számos előnyt hoz a gyakorló életébe: egyebek mellett csökken a stressz-szint, javulnak a figyelmi képességek, csökken a szorongás, javul az alvás minősége, egészségesebb szintre áll be a vérnyomás…
Emellett a Mindfulness gyakorlásával képesek leszünk arra is, hogy meglássuk, a megtapasztalásaink minden — testi vagy mentális — jelenségének három szakasza van:

• a jelenség megjelenése,
• középső szakasz, amikor a jelenség jelen van,
• a jelenség elmúlása.

Onnantól kezdve, hogy meglátjuk minden jelenség megjelenését és elmúlását, képessé válunk arra, hogy megértsük, minden jelenséget meghatároz a következő három dolog:

1. Múlandóság: minden jelenség jön, itt van, majd elmúlik.
2. Elégedetlenség: mivel minden megváltozik, elmúlik, ezért semmibe sem tudunk belekapaszkodni, hogy megtartsuk, így végső soron minden elégedetlenséget kelt.
3. Ego nélküliség: mivel minden dolog megváltozik, ezért végső soron az Ego semmivel sem azonos.

A gyakorlás során a tudatnak ezt a három tévedését tisztítjuk ki:

• a tudat állandónak véli azt, ami múlandó,
• a tudat elégedettséget keltőnek véli azt, ami elégedetlenséget kelt,
• az Én azonosul azzal, ami valójában nem Én.

A Mindfulness révén a tudat horgonyt vet a jelenben, ahol megfigyeli a jelenségek múlandó és ezért elégedetlenséget keltő voltát, miközben ellazítja az Egót, hogy az ahelyett, hogy képzetekkel, gondolatokkal azonosuljon, arra lesz képes, hogy őszintébben és odaadóbban kapcsolódjon másokhoz.