"Na, itt most egy pár démont visszaküldtél a pokolba!" – mondta az oktató, amikor lihegve, leizzadva leereszkedtem a sziklafalról, amelyre előzőleg felhernyóztam magam. És tényleg, van ebben valami. Amikor képesek vagyunk túllépni a saját kishitűségünkön és olyat teszünk, ami kívül esik a kényelmesen, vagy megszokotton, ott bizony elhullanak a démonok, amelyek a fülünkbe sugdossák az önkorlátozó önszabotáló gondolatainkat. Na persze az is igaz, hogy ezeket a "démonokat" mi hívjuk életre, mi magunk tápláljuk és erősítjük, ha teret engedünk nekik. "Nem vagy elég jó"; "pikkel rád a főnök"; "kéne még egy szelet tortát venni!"; "mi bajod lehet, ha iszol még egy pohárral?"; "a sündisznó sóher és úgysem adja oda a fűnyíróját…"
Nem mindig van ezekre rálátásunk, de a coaching kiváló lehetőség ezeknek az önkorlátozó démonoknak az azonosítására és elmozdítására. A coach alternatív nézőpontokat kínál, és nemcsak az elakadás értelmezésében segít, hanem abban is, hogy pusztuljanak azok a démonok. 😉